Apicomplexan paraziták apikális komplex

Ellenőrző kérdések a 7. Emésztő- és lüktetővakuólumaik nincsenek, a tápanyagokat a sejthártyán keresztül veszik fel.

Labirintus korall Meandrina meandrites Forrás: apicomplexan paraziták apikális komplex. Ez a szervezet teljesen új biokémiai kérdéseket vet fel. Olyan, mint egy parazita, és kétségtelen, hogy nem fotoszintetizál. Ennek ellenére állít elő klorofillt" - idézte Patrick Keelinget, a Brit Columbiai Egyetem botanikusát, a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzőjét az Eurekalert tudományos hírportál. A klorofill a zöld növényekben, algákban lévő azon anyag, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak.

Egy vagy több sejtmaggal rendelkeznek, magdimorfizmusuk nincs. Mozgási sejtorganellumaik kevéssé differenciáltak, nem jellemzők. Kedvezőtlen körülmények között védőburkot hoznak létre maguk körül, cisztát képeznek. Nemzedékváltakozást mutatnak: ivaros fereghajto beadasa utan a gamogónia, amit többnyire védőburkon belül zajló mitotikus osztódások sporogónia követnek.

Az így keletkezett alakok fertőzik meg a gazdaállat sejtjeit, azokban többszörösen osztódnak merogónia.

Az Apicomplexa törzsbe számos olyan faj tartozik, amelyik a mezőgazdasági szempontból káros gerinctelen állatokban, férgekben, fereghajto embernek élősködik. A jelenleg folyó kutatások várhatóan lehetővé teszik több faj felhasználását a biológiai védekezésben. Valamennyi, közel ez ideig leírt, ma élő fajparazita. Állat- és ember-egészségügyi szempontból igen veszélyesek lehetnek.

A még le nem írt fajok számát az ismertek tízszeresére becsülik. A jelenleg ismert fajokat több mint 60 családba sorolják, a törzsön belüli rendszertani felosztásra számos apicomplexan paraziták apikális komplex van. A törzsbe tartozó fajok néhány fejlődési állapotában, például a merozoitákban és a sporozoitákban, a test elülső végén gyűrűszerű, csöves, fonalas szerkezetű apikális komplex fordul elő 7.

Apicomplexan paraziták apikális komplex apikális komplex magába foglalja a poláris gyűrűt, amely nemcsak a sejt elülső, hanem a hátulsó végén is előfordul, mint a pellikula belső membránjának megvastagodása.

A sejt apikális végén számos, spirálisan apicomplexan paraziták apikális komplex mikrotubulusból felépülő gyűrű conoid a gazdaállat sejtjeibe való behatolást segíti elő mechanikus úton. Ennek működését támogatják a valószínűleg enzimtartalmú, hosszú nyakú zsákok rhoptriavalamintkörülöttük a plazmában lévő, apicomplexan paraziták apikális komplex pálcika alakú képletek micronema.

Az elülső poláris gyűrűből a sejt hátulsó vége felé apicomplexan paraziták apikális komplex mikrotubulusok futnak, melyek szerepe a mozgásban és a támasztásban van.

Mindezekhez a pellikulán egy vagy néhány mikropórus társul, amelyek feltehetően a táplálékfelvételben játszanak szerepet. A törzsbe tartozó fajok mozgási sejtorganellumai kevéssé differenciáltak, nem jellemzők.

A csillók teljesen hiányoznak, míg egyes csoportoknál ostoros mikrogamétákat lehet megfigyelni. A gazdaállat sejtjein belül fejlődő alakoknál állábak lehetnek. A folyékony közegben történő mozgásukat a plazmában, a pellikula alatt lévő összehúzódásra képes fibrillumok biztosítják. Testalakjukat elsősorban a pellikula szabja meg.

Életciklusuk alapvető jellegzetessége, hogy az ivaros és ivartalan szakaszok váltakozva követik egymást. Ennek a nemzedékváltakozásnak azonban több csoportnál speciális esetei lehetnek, egyes fázisok akár hiányozhatnak is.

RÁD TELEPSZENEK! - Élősködők kritika

Bizonyos általánosításra mégis van lehetőség 7. Életciklusuk három fő szakaszra osztható. Ezek a gamogonia, a sporogonia, és a merogonia. A: merogonia schizogoniaB1—B2: gamogonia, C: sporogonia, ma: makrogametocita, me: merozoita, mg: mikrogaméta, mi: mikrogametocita, mk: makrogaméta, oo: oociszta, sc: sporociszta, si: sizonta merontasm: gazdasejt sejtmagja, sz: sporozoita, zi: zigóta Noble nyomán kissé módosítva Az ivaros szaporodási fázis gamogonia kezdetén a merozoitákból gamonták jönnek létre.

A mikrogamontákból mikrogametocitákból kettéosztódással vagy többszörös osztódás útján kialakulnak az önálló mozgásra képes mikrogaméták. A makrogamontákból makrogametocitákból általában közvetlenül makrogaméták jönnek létre, de többszörös osztódással is keletkezhetnek. A mikro- és makrogaméták kialakulhatnak az előbb említett úton egymástól függetlenül, vagy egyes csoportoknál a fejlődés során összetapadhatnak syzygiailletve közös burokban helyezkednek el.

A mikro- és makrogaméták összeolvadásából syngamia zigóta keletkezik. Egyes fajoknál a zigóta kezdetben mozgékony ookinetamásoknál a kialakulását követően tok veszi körül oocysta. A zigóta meiózissal osztódik zigotikus meiózismajd az így apicomplexan paraziták apikális komplex sejtek ismételt mitózisokkal tovább osztódnak.

Ez a folyamat a sporogonia, amelynek során számos pálcika alakú sporozoita alakul ki.

Ezt a komplexet egy konoid vagy spirálisan elrendezett mikrotubulusok alkotják; szekréciós funkciójú roptria és egy vagy több poláris gyűrű. Továbbá más vékony szekréciós testeket is bemutathatnak, amelyeket mikronemeknek neveznek. A mikronemákat egy vagy két poláris gyűrű veszi körül. A sejten keresztül eloszlott gömb alakú organellák, amelyeket sűrű szemcséknek neveznek. Ezeknek szekréciós funkciójuk van és kb.

A fajok egy részénél a sporogonia végén az oocisztában vagy a sporocisztában tartalék tápanyagból álló maradéktest keletkezik. Egyes fajoknál a fertőzőképes sporozoiták a gazdaállat sejtjeibe bekerülve előbb lekerekednek, trofozoitákká válnak, majd megindul a sejtmag osztódása.

Ekkor már meronta schizonta a nevük.

Apicomplexa jellemzők, taxonómia, alcsoportok, morfológia

Többszörös osztódással merogonia, schizogonia merozoitákat hoznak létre. Fajra jellemző módon a merontáknak és a merozoitáknak egy vagy több nemzedéke fejlődik ki. Több generáció esetén a merozoiták új sejtekbe hatolnak be, és ott merontákat képeznek, amelyekből újból merozoiták lesznek.

Végül néhány merozoita makro- és mikrogamontává alakul, és kezdetét veszi az ivaros szaporodási fázis. A törzsbe tartozó fajok egyedei a zigóta állapot kivételével egész életükön át haploidok. Törzs: Apikális-szervű egysejtűek Apicomplexa.