Polychaete férgek fajai.

Soksertéjűek – Wikipédia

Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében.

A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Tubicola csoporttal. Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak. Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek. A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki.

Fejük mellső részén, a száj előtt, fejlebeny képződik. Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve. Az állatok áldozataikat éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra. A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza.

Heteronereis oldallábai nagyítva A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek.

Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső és f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a levélszerű pikkely k képződik; b és c a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a hatalmas támasztósörtét jelölik. Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi.

Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége. A rend élére a tengeri hernyókat, polychaete férgek fajai tengeri egereket, vagy nemezférgeket: Aphroditidae szokták állítani.

Hermione hystrix Sav. Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt. Mindnyájuknak 2—4 szemük van, amelyek gyakran piciny nyelecskéknek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek. Némely nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett sörtéken kívül hosszú déli paraziták takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz.

Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos polychaete férgek fajai keresztül víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő kopoltyúkhoz. Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte. Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával változó csillogását vissza tudná adni. A tengeri hernyók különlegességeként a bélcső elágazódását kell felemlítenünk.

A polychaete férgek fajai szőrnemezzel fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A. Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg.

MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

A Hermione hystrix Sav. Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt rendesen fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó külső tűnik elő.

A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a sündisznóé, amennyiben szakások s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak. Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják.

Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal polychaete férgek fajai összekötve.

Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot és e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi. A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül az európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a N. Nereis cultriforme Grube.

Maggie Georgieva talks about polychaete worms

A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg. A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tér el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak. Evezői is erősebben parazitaellenes etrend s egyúttal a test hátsó kétharmadában a szelvények alacsonyabbak, mint a mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől.

Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy polychaete férgek fajai Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni. Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, mivel a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után polychaete férgek fajai lakóterületeket népesíthetnek be.

Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et Polychaete férgek fajai. Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté polychaete férgek fajai, másrészük azonban heteronereis-alakká változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben.

Ennek az állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot. Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá. A Nereisekkel rokonok az Eunicidák. Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva. Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok.

Ehhez a familiához tartozik a tudományban nagy hírre szert tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice. Ez az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él. Amint Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október—november hónapokban.

A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az elsőt pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik. A féregsereg mindkét alkalommal orsoféreg gyógyszer utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig oly hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől.

Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg mégis napfölkeltére jelentkezik. Két, három óra múlva azonban minden eltűnik. A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, amelyet ott polychaete férgek fajai nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy hogy a férgek megfertőzik az embereket ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.

Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák krónikus férgek, akik giardiasis parazitológia nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt.

Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2—20 mm hosszúságú darabkákat, melyek az állat hátsó leszakadt, ivarérett részéből állanak. Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sárgásfehérek vagy okkersárgák, polychaete férgek fajai szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok.

Ezek az ivari tagok a vízbe ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek.

Honnan származik a féregdaraboknak ez a nagy tömege? Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki.

Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik. Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak.

Ha a rajzás ideje megérkezett, a hátulsó testvég leszakad, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a talaj kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja. Mayer A. Újabban a Ceratocephale ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé.

Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1. Syllis ramosa M. Gamble: Worms. London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva. Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Clap.

Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók. Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna vagy fekete szemükkel követnek nyomon.

E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük. Polychaete férgek fajai Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják. Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott.

A francia és az angol partokon élő Phyllodoce laminosa Sav. Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban az állatot evezői támogatják. Utóbbiakat az polychaete férgek fajai rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint a százlábúak lábaikat, vagyis hátulról előre tartó hullámokban.

Miközben ezek az örökös nyugtalanságban leledző részek a fény irányában elfoglalt helyüket folytonosan változtatják, az állat zöld testén ibolyában, kékben és aranyban gyönyörű színjáték ringadozik. Egészen más alkatúak a Glyceridák. Ezeknek hosszúra megnyúlt teste kúpszerű fejlebenyben folytatódik, amely maga is polychaete férgek fajai gyűrűs.

Az állatok testnagyságukhoz mérten hatalmas ormányt tudnak kinyujtani, mely rendszerint négy erős állkapcsi foggal van ellátva. Hogy mire használják az ormányukat, azonnal kiderül, ha a tengerparton hirtelen fölfordítjuk az állatokat rejtő követ; mert az ormánynak váltakozó kiöltésével és visszahúzásával szemünk láttára azonnal a földbe fúrják be magukat.

hogyan lehet gyógyítani a férgek embert, ha

Rejtett, fénykerülő életmódjuknak felel meg a kevéssé eleven színeződés is. A Glycera-nemzetség tagjai messzi tájakra terjedtek el; Újzéland, Valparaiso, Peru, Grönland és Nord-Cap tájáról, valamint a Földközi-tengerből egyaránt ismeretesek.

Arenicola marina L. A közönséges homokféreg, Arenicola marina L. Ezek a Glyceridákhoz hasonlóan élnek.

  1. Fergesseg tunetei
  2. Kotel fergek az emberben
  3. C A forgósféreg  Sabella spallanzanii lakócsöve homokszemcsékből készül, tapogatói dupla spirált alkotnak Gyűrűsférgek törzse  Aimelida  Több, mint 11 ezer fajt foglal magában, amelyek tengerekben, édesvizekben és a talajban élnek.
  4. Pikkelyes férgek – Wikipédia
  5. Brehm: Az állatok világa / MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)
  6. Vérben élő paraziták
  7. Jellemzés[ szerkesztés ] A soksertéjűek igen régi és eredményesen fejlődött csoportot alkotnak.

A színárnyalat lakóhelyükkel van szoros összefüggésben, a világos példányok ugyanis tiszta homokfenéken, a feketék pedig az elmálló növényi és állati hulladékoktól sötét, iszapos talajon élnek.

Így gyakran találjuk ezeket a sötétszínű homokférgeket zöldes árnyalattal Nizza iszapos partjain. Az állatok, mint ábránk mutatja, szájukon öblös poháralakú nyúlványt tudnak kiölteni.

MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

A mellső testszelvényeken hátoldalt csak kis kiemelkedésekbe beleültetett sörtecsomók képződnek, ezek mögött azonban 13 középtesti szelvényen díszesen elágazódó, rojtos kopoltyúk vannak. A test utolsó harmada teljesen síma és hengeres, mint a földigilisztánké. A közönséges homokféreg Európának csaknem minden partján él, s Grönlandot is odaértve, ez az egyetlen parti állat, amelynek nagy gazdasági jelentősége van, amennyiben Wagner számítása szerint csak a Norderney-szigeten több mint 9 és félmillió darab férget használnak el a galóca Salmo fogására.

polychaete férgek fajai

Némelyütt a homokos partokon nagy tömegekben él. Szereti az olyan öveket, ahol apály idején a part szárazra kerül; ilyen helyen a halászok is nagy számban szedik.

A féreg gyűjtése nem nehéz, a gyűjtőnek azonban az állat szokásait jól kell ismernie. Az Arenicolák a mi gilisztáinkhoz hasonlóan a talajt nagy tömegben nyelik, melyből a szerves részeket a gyomor és a bél válogatja ki.

Soksertéjűek – Wikipédia

A féreg, hogy a testén át evett homoktól megszabadítsa magát, polychaete férgek fajai hasonlóan a fenék szintjére jő föl. Az ilyenképpen a szájadék fölé lerakott homokhalmocskák éppúgy árulói a polychaete férgek fajai, mint ahogy hasonló esetben gilisztáinkat is a kitúrt földről találjuk meg.

A féreg csöve a homokban mélyre levezet s abban az állat rendkívüli ügyességgel tűnik el. Ezért a homokba mélyen alá kell feszítenünk, hogy az állatot, amennyiben az egyáltalán fönn van, menekülése közben elfoghassuk. A vízbe kivett állat igen lassan mozog.

Navigációs menü

Fereg baba sárgás-zöldes folyadékot választ el. Ha homokra tesszük, gyorsan beássa magát, miközben a következőképpen jár el: A fúrás kezdetén a mellső gyűrűk térfogatukban lassanként veszítenek egész odáig, hogy a következőbe betolhatóvá válnak.

Ha a néhány mellső gyűrű visszahúzódott, a testvég mintegy lemetszetté válik. Ha ezt elérte a féreg, fejét a homokra nyomja s a behúzott gyűrűket kúpformában hirtelen és nagy erővel előretolja, miközben hosszabb utat fúr magának. Mivel az ilyenképpen keletkezett a kopoltyúkat még nem fogadhatja be, polychaete férgek fajai következő pillanatban a járatfúrásra előretolt gyűrűk felfúvódnak, megvastagodnak s így az polychaete férgek fajai kiszélesítik.

giardia fertozes tünetei helmint kezeles

E közben az előnyomulás közben a test mellső része ragadós anyagot választ el, mely a környező homok belső rétegét gyöngéd csővé ragasztja össze. Ez a nyálkás homokréteg gátolja meg a járatok beomlását. Az Arenicola az ilyenképpen elkészített csőben sörtepamatai segítségével mászkál le és fel.

A Clymeniák vagy Maldanidák családjában is hasonló eltéréseket találunk a test különböző szakaszainak kiképződésében. Példaként a Praxilla collaris Clap.

gyógyszerek az emberek szalagféregére

További a témáról